Csehország és Ausztria drogpolitikája – bújtatott dekriminalizáció

„Az Európai Unió országaiban jelentős különbségek figyelhetők meg a drogpolitikai irányelvek terén. Míg egyes államok a szigorú szabályozásban és a jogkövető magatartás kikényszerítésében látják a megoldást, mások a liberalizáció, a dekriminalizáció és a »kárcsökkentés« jegyében próbálják kezelni a kábítószerrel kapcsolatos problémákat.

Két közvetlen szomszédunk, Csehország és Ausztria az utóbbi kategóriába sorolható, és az utóbbi évek fejleményei azt mutatják, hogy a látszólag szofisztikált, emberközpontú, büntetés helyett támogatást ígérő megközelítések nemhogy nem szorították vissza a drogfogyasztást, hanem új típusú társadalmi kihívásokat és biztonsági kockázatokat szültek.

Ezzel szemben Magyarország továbbra is a zéró tolerancia elvét követi, amely egyre inkább stratégiai előnyt jelent a közép-európai régió stabilitása és közbiztonsága szempontjából.

Csehországban már több mint egy évtizede működik egy sajátos, »bújtatott dekriminalizáció«, amely formálisan még fenntartja a kábítószerek fogyasztásának jogellenességét, de a gyakorlatban szinte teljesen eltekint a jogi következményektől, különösen kannabisz esetében. 2010 óta hatályos az a jogszabály, amely kis mennyiségű kábítószer (például legfeljebb 15 gramm kannabisz, 1,5 gramm heroin vagy 1 gramm kokain) birtoklása esetén csupán szabálysértést állapít meg, ami pénzbírsággal zárulhat, de a rendőrség gyakorlata ennél is enyhébb, mert az eljárások többségét le sem folytatják.

A cseh társadalom egyre inkább normalizálja a droghasználatot, különösen a fiatalok körében, ahol a kannabisz használat aránya már az uniós átlag felett van. Prágában és más nagyvárosokban megjelenő kannabiszboltok, »CBD shopok« és féllegális »orvosi kannabisz« szolgáltatások burkoltan támogatják az elfogadást és az elterjedést. Ennek eredményeként Csehországban nem csupán a fogyasztók száma nőtt meg, hanem a fiatalok körében egyfajta droghoz való kulturális viszonyváltás is végbement. A kábítószerek már nem számítanak tabu témának, hanem életforma-részként jelennek meg az egyetemi városokban, klubokban, fesztiválokon.

Az ezzel párhuzamosan növekvő pszichés zavarok, függőségi problémák, bűncselekmények, valamint az úgynevezett »új pszichoaktív szerek« (designer drogok) elterjedése pedig új nyomást helyez az egészségügyi és szociális ellátórendszerre. Bár a hatóságok próbálják minimalizálni a következményeket, a valóság az, hogy a cseh modell nem megelőzte, hanem felerősítette a drogproblémát.

Hasonló tendenciák figyelhetők meg Ausztriában is, ahol formálisan a drogok birtoklása továbbra is bűncselekmény, de a hatályos törvények lehetőséget adnak az ügyek nagy részének elterelésére, a büntetőeljárás felfüggesztésére kezelések, tanácsadás vagy terápiás programok igénybevétele esetén. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az első vagy akár második alkalommal tetten ért fogyasztók szinte soha nem kerülnek bíróság elé. A rendőrség és az ügyészség gyakran a »probléma egészségügyi vetületét« hangsúlyozza, és sok esetben nem is indítanak eljárást, különösen kannabisz esetében, amelynek orvosi célú felhasználása is engedélyezett.

Az elmúlt években a kormányzat sem tett lépéseket a szigorítás irányába, sőt a társadalmi nyomás és a liberális politikai klíma következtében a dekriminalizáció folyamata inkább mélyült, mintsem megállt volna. Bécs és más nagyvárosok környékén egyre több olyan terület van, ahol a nyílt drogfogyasztás és kereskedelem közbiztonsági problémává vált.

Az osztrák rendőrségi statisztikák szerint 2022 és 2023 között jelentősen nőtt az erőszakos bűncselekmények aránya a droghoz köthető ügyekben, különösen a migrációs hátterű fiatal férfiak körében. Az ilyen közösségekben a drog nemcsak fogyasztási cikk, hanem a túlélés és megélhetés eszköze, a kereskedelem pedig gyakran nemzetközi hálózatokhoz kapcsolódik. Az osztrák belügyminisztérium nem egyszer jelezte, hogy a jelenlegi törvényi környezet nem biztosít elegendő eszközt a terjesztők és szervezett bűnbandák elleni hatékony fellépéshez, miközben a társadalmi elvárások inkább enyhítésre, mint szigorításra mutatnak.

Ezzel szemben Magyarország határozottan kitart a jogállami szigorúság és társadalmi felelősségvállalás mellett. Hazánk továbbra is zéró toleranciát alkalmaz minden kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény esetén. A Büntető Törvénykönyv szigorúan bünteti nemcsak a terjesztést és előállítást, hanem már a birtoklást és népszerűsítést is, ezzel világos üzenetet küldve a társadalomnak: a drog nem lehet sem magánügy, sem kulturális sajátosság, sem »életforma«.

A magyar drogpolitika a társadalmi immunrendszer megerősítését célozza. Világos jogi határokat, rendőri fellépést, iskolai megelőzést és közösségi beágyazottságot képvisel. Az idén bevezetett jogszabályi szigorítások bizonyítják, hogy Magyarország nem kíván lemondani szuverén drogpolitikájáról. Nem kívánunk hasonló társadalmi kockázatokat vállalni, mint amit Csehországban vagy Ausztriában látunk. Nem akarjuk, hogy a fiataljaink a normalizálódó droghasználat világába nőjenek bele, és nem akarjuk, hogy a köztereinken vagy iskoláinkban bármilyen formában jelen legyen a kábítószer.

A magyar megközelítés nem halad szemben a korral, épp ellenkezőleg. A jövő stabil, biztonságos, önazonos nemzeti közösségének megalapozását szolgálja. Csehország és Ausztria példája arra figyelmeztet, hogy a bújtatott dekriminalizáció hosszú távon nem csökkenti, hanem növeli a problémák számát. Magyarország helyes irányba tart. Az egyértelmű elutasítás, a prevenció erősítése és a jogkövető magatartás kikényszerítése egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy megőrizzük a közrendünket, megvédjük a fiatal generációkat, és ne váljunk a nyugati példák áldozatává.”

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pexels

***

***